Aki ismer az tudja hogy nagyon egyszerű figura vagyok, aki egy jógaszőnyegen is elalszik egy nem túl zajos sarokban ha úgy hozza a sors. Az hogy egy olyan helyen pihenhettem ki magam, mint a Hercegaszony Birtok az minden elképzelésemet felülmúlta.
Gyönyörű tágas aparmant kaptunk külön szobával a gyerekeknek, külön nekünk, mindkét szobában külön szabályozható légkondival ami fantasztikus mert Papa szeret jégveremben aludni :)
Megmondom őszintén hogy a romániai Patarét után két napig olyan térzavarban voltam hogy a wellnessbe be se mertem menni és jórészt a folyóparton üldögéltem vagy gyermekeimmel bírkóztam. Időközönként megjelent egy egy pincér aki megkérdezte nem kérek e valamit de mindezt olyan egyszerűen, kedvesen, hogy egy percig sem éreztem feszélyezve magam.
Valahogy az ott dolgozó emberek minden merevség nélkül egyszerűen, csak nagyon kedvesek.
Nem tudom eldönteni melyiket szerettem jobban a reggelit, az ebédet, vagy a vacsorát....azt hiszem mindet :)
A mentás kókuszos zöldorsófőzelék abszolút nyertes lett...azt gondolnátok nem lehet jóllakni ilyen kajákkal? Nem a fenéket nem! Mind a legjobb alapanyagokból részben saját kertjükből hozott zöldségekből, gyümölcsökből készülnek, így nem csak iszonyat finomak de kifejezetten laktatóak is!
A házi limonádék is gyorsan kedvencek lettek főleg a mentás!
Bori rábeszélt hogy menjünk el evezni, és milyen jól tette! Rengetek emlék ébredt újra a kisduna partjáról, és iszonyat jó fotótémákat láttam így mikor visszatértünk elkötöttem a hotel egyik saját biciklijét és felfedezőútra indultam...tisztára mint egy gyerek :)
Na itt jött el az a pont hogy bemerészkedtem a wellness részbe és mintha csak rám várt volna elkezdett "forrni" a jakuzzi...na jó röhögjetek ki én nem nagyon ültem még ilyenben de valami isteni érzés volt egy fárasztó nap után.
Kicsit a gyerekek miatt aggódtunk mert azért mégis egy elegáns helyre megyünk de ez a hely megdöbbentőn gyerekbarát...annyira hogy Emma még rajzolt is valamit kedvenc emberének talán megtisztel egy selfivel a rajzzal akkor ide kerül az is de akárhogy is a gyerekek rendesen zokogtak hogy végetért a négy nap és továbbmegyünk egy hétre a Sun Cityre...
 |
| Beni betör a konyhába hogy ugyan mikor lesz kész a főt virsli? :) |
Összesítve én még nem voltam olyan helyen ahol ennyire egyben van minden. Észrevettem hogy esténként minden kültéri lámpát áttörölnek hogy ne legyen rajtuk pókháló, a füvet folyamatosan vágják, gondozzák, és a sétányon milliónyi rózsabimbó várja a megfelelő időt hogy vörösbe borítsa az utat...kicsit sajnálom hogy akkor már nem leszek ott, hiszen csodálatos fotótéma lett volna de ha valaki épp olyan szerencsés hogy akkor lesz ott mindenképp fotózza le!
Így a bejegyzés végén már csak megköszönjük ezt a négy napot, a szíves vendéglátást, a kedvességet, na meg a két csónakot amivel kalandoztunk, a biciklit amivel én csavarogtam, a gyerekeknek a két kis minigokartot amivel négy napig randalíroztak. Menjetek bátran gyerekekkel nem fogtok csalódni a helyben! Van rá egy Emma meg egy Beni garanciánk :)
Megjegyzések