Ugrás a fő tartalomra

Fotófalu 2017 képriport.

A fotófalu az év kiemelt eseménye számomra. Minden évben várom nem csak a tanítványok miatt hanem a sok kolléga a hülyéskedés reggeli után kávéfőzés Szilárdhánycukarraliszod? Az egésznek teljesen egyedi hangulata van van akinek hippitábor van akinek gyermekkori úttörőtábor hangulat ugrik be, nekem a fotófalu az olyan fotófalu hangulatú semmire sem hasonlítható tíz napos menyország egy csomó hasonló emberrel.

Na de lássuk képekben az egészet...az összes kép Huawei p9 mobillal készült hiszen ez volt nálam folyamatosan így ezzel tudtam észrevétlenül dolgozni...

Indul a káosz akarom mondani tábor :D

Első út ebédelni :) 

   
Baráth Gábor kellékekkel...nem nem a hölgy a kellék :)
             

És akkor megjött a Varga no meg Rózsika néni :)

   


                 

Na meg a srácok focizni.....mi több még egy fiatal sráccal is találkoztram aki lelki szolgálaton volt ott honnan a máshonnan ha nem a Toroczkó téri gyülekezetből...


 és akkor betoppant a Gálos is egy fejjel a hóna alatt  :D

     

rajongóknak még pár kép  a Gálosról aki tény ami tény jelenség :D Klikkre nagyított verzió nézhető....

     

És a napok tovább szaladtak a kávégép és a hűtő körül :)


Voltak érdekfeszítő előadások :)


Közös programok :)


Fura pillanatok....

         

Vicces pillanatok....

 

Ijesztő pillanatok! ( Imi jól van hála istennek no para! )

        

Nemenjetekodaazveszélyesfickóról kiderült hogy nem is akar minket bántani sőt még kávét is kaptunk, a másik képen látható optikával készült rólunk családostul egy Dagerrotípia :)


És utolsó nap utolsó óráiban nagy megtiszteltetés ért mindenkit mikor megjelent a National Geographic főszerkesztője Vitray Tamás és értékelte, átnézte a táborlakók képeit majd tanácsokkal látta el őket....összességében ez a 10 nap is fantasztikus volt talán fantasztikusabb mint a tavalyi és jövőre meglehet még jobb lesz mert fotófalu csak egy van... :)

 Na igen történt még valami de az külön bejegyzést érdemel hiszen megjelent a Leizt Hungária csapata egy zsáknyi próbálni való cuccal így módomban állt kipróbálni kicsit a leica gépparkot de erről külön fogok írni előzetesben egy szó dübörgött a fejemben egész próba alatt és had ne hazudtoljam meg magam finomkodással mert ez a szó a bazdmeg folyamatos ismételgetése volt de erről azért fogok bővebben írni hamarost! 


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Samyang F2,8/14mm teszt Balassa módra! :)

A Leitz Hungária egyik legszimpatikusabb mondata az volt hogy a teszt alatt maradj végig önmagad! Iszonyatos megkönnyebbülés volt nekem mert akik ismernek személyesen tudják hogy ami a szívemen a számon és hogy nem tudok kibújni a bőrömből.
Mikor megláttam a 14-es Samyangot az volt az első két gondolatom hogy:
1: Ez nagyon sérülékenynek tűnik a kis domború pofikájával,
2: Na most én mit csináljak ezzel?



Első körben kimentem kék órában a dunapartra hogy na akkor most aztán megcsináljuk a tipikus kékórás lánchidas parlamentes förtelmet mert bizony ez erre való! (NEM!) Igazából nem is volt kedvem elővenni és akkor jutott eszembe hogy maradjak önmagam... Jó de akkor mi a fészkes fenét kóválygok a dunaparton mint gólyafos a levegőben ahelyett hogy mennék a dolgomra! Én megrögzött szociofotós vagyok. Arcokkal, történetekkel dolgozom. És még valami! Folyamatosan azt tanítom hogy hacsak nem igazolványképet csinálunk akkor mutassunk meg minél többet az alanyunk hátteréből környezetéből mert a…

Csak ez lehetek

Pici sötét szoba....koszos bomladozó ágyak.

A földet ürülék borítja. Mennyezetről lógó apró izzó fénye dereng. Romlott hús szaga keveredik emberi vizelettel. Az ágyon gyerekek fekszenek.  Tizennyolcan laknak a kétszobás vályogházban. Egyik legsötétebb sarokban valami neszez...közelebb megyek...takarók között cseppnyi baba fekszik.  Beteg. Nem tudják mi baja van. Nincs pénz gyógyszerre. Nincs pénz orvosra. Nincs pénz buszra az orvosig. Félretették....lehet hogy megmarad...ha elég erős. Közelebb lépek, lábam megcsúszik, szandálom vöröses barna csíkot húz a földön friss ürülékből... Résnyire nyitott száján sipolva szalad a levegő...apró fogai koromfeketék...majd megmozdulnak. Fél tucanyi döglégy mászik ki a résnyire nyitott ajkak közül.  Még él...de a legyek már a szájába petéztek... Pár órája még egy üszkösödő láb savanyú, lassan bomló szagát éreztem alig pár centire az arcomtól, és nem gondoltam hogy jön még rosszabb.

De hiába...én erre vagyok alkalmas.  Tudom hogy még saját feleségem…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…