Ugrás a fő tartalomra

Válogatáskazetta.

Korosztályom sajátossága volt, hogy válagatáskazettákat készítettünk...csináltuk magunknak, csajoknak szülinapra, osztálybulikra. Ahogy álldogáltam a pinceajtó előtt és néztem a köteg bedobált kazettát átvillant előttem az az idő mikor még használtunk kazettákat...a mai fiatalok jó eséllyel azt sem tudják mi az...fogtam hát és felmarkoltam őket...a kocsiban van még kazettás magnó... jó lesz belehallgatni...

Sötétedés után indultunk el kocsival Jucihoz hogy elhozzak egy doboz gyógyszert...
-De rohadtul utálom ezeket a rádiókat!
-Várj van egy ötletem! Van nálam egy válogatáskazetta!
-Egy mi? -néz rám értetlenkedve
-Hát egy kazetta a kilencvenes évekből! Tudod mi az a kazetta nem?
-Bazd meg hogyne tudnám csak meglepődtem told be had szóljon!
-Jó de előre szólok hogy tizenévesen raktam össze és felelősséget nem vállalok érte!
-Bazdmeg hangosítsd fel ezt de rohadtul szeretem!
-Hú emlékszel mekkora zene volt ez gyerekkorunkban?
-Imádom!
-Rohadt életbe pár perc és hazaérünk!
-Menjünk el Erzsébetre!
-Menjünk! (itt már nagyon röhögtünk)
-Nem hiszem el hogy egy válogatáskazetta miatt kocsikázunk de alig várom mi lesz a következő szám, semmi kedvem hazamenni. -mondja fuldokolva a nevetéstől.

És nem mentünk. Elmerültünk abban milyen volt gyereknek lenni, és nekem egy kis idő után már picit összeszorult a torkom hogy milyen iszonyat jó életem is volt...milyen szerencsés generáció voltunk mi. Tizenhat ha voltam mikor összeraktam azt a kazettát, és most negyven éves fejjel került újra a kezembe...olyan pár órát szerzett nekem amit nehezen tudok szavakba önteni. Keserédes nosztalgia a fuldokló nevetéssel.

persze készültek képek is...




És persze a valogatáskazettát összeraktam youtube-on de csak a mi korosztályunk essen neki mert másra veszélyes lehet! :D

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nyúlszar paradoxon.

Szeretném leszögezni az elején hogy én csípem Bear Gryllst. Amit az a fószer végigcsinál az nem semmi! Jeges vízbe ugrálni, minden gusztustalan csúszómászót megenni, elefántszarból folyadékot préselni és meginni, hát ez nem gyerekjáték.... Minap erdőben bandukolt ahol talált egy adag rénszarvasszart. Pici dekoratív csokibogyók. Ezt a régiek mint a multivitamint fogyasztották! -Közli Bear Hopp be is kap egyet kettőt belőle miközben kitér arra hogy bizony ezek az állatok gyors emésztéssel vannak megáldva így voltaképp az anyagok nagyrésze (vitaminok, ásványi anyagok) megmaradnak benne ami nekünk segíthet a túlélésben. A Nyulak -magyarázza Bear -minimum egyszer megeszik az ürüléküket hogy a tápanyagokat jobban felhasználják. Nos itt bennem létrejött egy kis logikai görcs. Adott egy túlélési helyzet, ahol én mint túlélni vágyó szimbiózisba kerülök egy nyúllal. Nevezzük Dezsőnek. Na most akkor én honnan tudhatom meg, hogy Dezső elsőre szarja ki, vagy már a második körben? Mert ugyeb

Van Dyke technika....Cianotípia barna változat.

Ismertetek pár technikát azoknak akik foglalkoznak cianotípiával és hasonló eljárásokkal....a Van Dyke technika a cianotípia egy változata ám a végeredmény ez esetben egy barna nyomat. Lényeges dolog amit rengetegen kihagynak az a papír enyvezése. Nyúlenyvvel a papírt lekezeljük majd két napig pihenni hagyjuk. Az enyv hatására a papíron megjelenő fotó jóval sötétebb tónusú, kontrasztosabb lesz. a Recept: ferri-ammónium-citrát  : 9gramm, 33cc desztilláltvízben keverve míg áttetsző zöldes nem lesz. Bórkősav : 1,5gr 33cc desztillált vízben oldva ezüstnitrát : 3,8gr 33c desztillált vízben oldva Elsőnek keverjük a ferri amonnium citrátot a borkősavval....öntsük egybe a két folyadékot és lassú határozott ringatással keverjük el.... Az ezüstnitrátot lassan, óvatosan keverjük hozzá kissebb adagokként, hasonló mód keverve. A végeredmény egy áttetsző zöldes folyadék....ha nem áttetsző akkor valószínűleg kuka..... Fontos! a folyadék nem fényérzékeny amíg meg nem szárad! Ettől füget